Ambrosia

Homérosz eposzában Kirké megemlíti Odüsszeusznak, hogy egy fecskeraj ambróziát vitt az Olümposzra, hogy édes illatával örvendeztesse meg az ott lakozó isteneket. Akárcsak az istenek nektárja, ez az illat is mézes és virágos jegyeket áraszt. A fehér dinnye, a karamellizált alma és a fekete bors gourmand nyitánya titokzatos árnyalatot kölcsönöz ennek az illatnak, amely azonnal elcsábít és magával ragad. A jázmin, a firenzei írisz és a Kína délnyugati részén fekvő Manjuelong-völgyből származó osmanthus lenyűgöző szívjegye illatos aurába burkolja az érzékeket, az elbűvölő ambróziát idézve. A kompozíció a csábítás esszenciáját testesíti meg: azt a fajta vonzerőt, amely az érzékek teljes átadásához vezet. A bőrrel érintkezve pedig nektárrá változik, erotikus és érzéki illatfelhővé alakul.