Leszállt az alkony. A lovak fáradtan nyerítenek. Ideje volt megállni. Az emberek kimerültek és por lepi őket. Kasmír hegyei tornyosulnak a messzeségben. Sándor uralkodó, sisakjával a kezében, kardját a tömeg fölé emeli. A Hold ezüstös fénye megcsillan a kivont kardon, szinte bevilágítva a síkságot. Másnap reggel az emberek nem akarnak hinni a szemüknek: a földet lilás-vöröses „kabát” borítja. Az éjszaka alatt sáfrányvirágok milliói nyíltak a tájon. Sándor a tanácsadói felé fordul meglepődésében. A csoda megteszi hatását: a kürtök felharsannak és visszavonulót fújnak. A sereg szedelőzködik és lassan elhagyja a síkságot, a béke és nyugalom visszaáll a tájra.

 

Sáfrány és írisz bátor gyümölcsökkel – licsivel és málnával – valamint enyhén füstös papirusszal.