A tél és hegyek északi istennőjéről elnevezett Skadi az érintetlen szépség és a természet nyugodt erejének meséje.

Gyümölcsösen nyit: lédús körte, alma és jeges citrusok – mint napsugár tánca a hókristályokon. Alattuk földillatú, meleg mogyoró, míg a fenyőtömjént parázsként izzik – távoli tűz, menedéket ígérve a vadonban. Aztán mintha az erdő szívében osmanthus nyílna: barackos édességét sáfrány színezi vörösre. Mellette rózsák íncselkednek egy ősi mohaszőnyegen. Az élet paradoxona a tél mozdulatlanságában. Az illat végül lecsendesedik, mint egy meleg bundaként rád simuló téli ölelés: gazdag labdanum és bársonyos vanília borít be, míg a modern ambra-pézsma hármasa – Cetalox, Ambrettolide és Helvetolide – mélységet és érzékiséget csempész a kompozícióba.

A Skadi a kontrasztok története: jégmezők, melyeket belülről tűz melegít. Az istennő belső lénye ez – ki egyedül jár, félelem nélkül, magabiztosan.